Hogyan lehet hatékony viselkedéskezelési tervet kidolgozni?

Átirat: Angela Mangum

A negatív következményeim segítenek fenntartani a hatékony tanulási környezetet, mert a diákok tudják, hogy amikor azt mondom, hogy felhívom a családot, akkor felhívom a családot, és ez gyakran azt mutatja nekik, hogy amikor valamit mondok, azt komolyan is gondolom, és betartom. Szerintem ez egy csúszós lejtő, amin egy új tanár elbukhat, ha azt mondod: „Felhívom a családot”, de nem teszed. Szeretem azt mondani: „Te választottad ezt a viselkedést, és ez történik, amikor ezt teszed”, és határozott vagy ezzel kapcsolatban, és betartod. És azt hiszem, amikor betartod, látod, hogy ezek a viselkedések megváltoznak, mert tudják: „Ó, ő haza fog telefonálni.” És most, hogy a tanárok számára elérhető összes technológia, és a világjárvány után, amikor mindent e-mailben vagy akár szöveges üzenetben intéztek, jobban megnyitotta ezeket a kommunikációs csatornákat, mint valaha, legalábbis a saját tapasztalatom szerint. Ahhoz, hogy azt mondjam: „Üzenetet fogok küldeni anyának”, tudják, hogy két másodpercbe telik, mire előkeresem anyu mobilszámát, és üzenetet küldök anyának. Óra közben csináltam már, aztán a diákok kapnak egy üzenetet az anyukájuktól, és az egész osztály olyan, hogy „Ó, tényleg megcsinálta.” Igen, megcsináltam. Azt mondtam, hogy meg fogom csinálni, és meg is tettem. És azt hiszem, amikor azt mondod, hogy meg fogsz csinálni valamit, és meg is teszed, a viselkedés megváltozik. Aztán amikor a gyerek egy másik nap visszajön, és nagyon jó napja van, akkor újra írok anyának, és azt mondom: „Ma nagyszerű napunk volt, és ezt csinálta Johnny, és fantasztikus volt.” Ügyelek arra, hogy a szülők mindkettőt megkapják, mert nem egy ember, egy gyerek sem mindig rossz, vagy mindig jó. Szerintem ez a második üzenet fontosabb, mint a negatív, mert lehet, hogy hozzászoktak ahhoz, hogy állandóan negatív SMS-eket vagy negatív e-maileket kapjanak, de az az egy pozitív lehet az egyetlen, amit három év alatt kaptak, és ez az, ami nagyobb különbséget jelent.

Átirat: KaMalkris Cottrell

A negatív következményeknek méltányosnak és megfelelőnek kell lenniük

Ha a határokat átlépik, negatív következményt kell kiszabni. A következménynek illeszkednie kell a szabálysértéshez. Ha Sally nem fogja felemelni a kezét és kiabálni, akkor nem szabad beküldeni az irodába. Ez a következmény nem illeszkedik a szabálysértéshez. Ezért azt hiszem, fontos, hogy legyenek lépéseink a negatív következményekre, és ha ezeket betartják, remélhetőleg nem jutunk el odáig, hogy az irodába kell menni, vagy el kell hagyni a tantermet. De ha a határokat átlépik, szerintem fontos, hogy ezt a negatív következményt alkalmazzuk, és következetesek és méltányosak legyünk vele. Tehát, ha egy férfi kirohan a tanteremből, ugyanazt a következményet fogja kapni, mint egy nő. Tehát azt hiszem, a negatív következményekkel kapcsolatban ne feledkezzünk meg arról, hogy a legfontosabb, hogy méltányosak legyenek, és győződjünk meg arról, hogy a következmény illeszkedik a szabálysértéshez.

A negatív következményeknek nem szabad a tantermen kívüli dolgokon alapulniuk. Az esetek többségében a diáknak nincs hatalma a tantermen kívüli események felett. Ez az ő biztonságos tere. Ezért szeretnénk fenntartani és az ő biztonságos terükké tenni. Tehát nem akarunk olyan dolgokra hivatkozni, amelyek felett nincs hatalmuk, és amelyek miatt esetleg kevésbé érzik magukat, mert ez valójában nem így van. Tehát, amikor negatív következményt alkalmazunk, győződjünk meg arról, hogy az méltányos, hogy a következmény megfelel a szabálysértésnek. Nem akarunk keményebbnek lenni egy színes bőrű személlyel, vagy szigorúbbnak egy fiúval, mint egy lánnyal. Csak arra ügyeljünk, hogy a következmények minden tekintetben egyenlőek legyenek. Ha van egy megnyugvás helyszíne, annak kényelmesnek kell lennie egy férfi vagy egy nő számára. Biztonságos térben kell lennie, és a bőrszín soha nem befolyásolhatja a következményeket, és ha már itt tartunk, soha nem befolyásolhatja a pozitív következményeket. Tényleg próbáljuk meg ellenőrizni magunkat. És ez lehet valami, amin alaposan el kell gondolkodnod, hogy lásd, ez-e az egyik implicit elfogultságod, mert lehet, hogy te teszed, és nem vagy tudatában, a diák pedig felismerheti, de nem egészen érti. Tehát ez ismét azt az érzést keltheti, hogy kevesebb, mint, ezért biztosak akarunk lenni abban, hogy méltányosak vagyunk a pozitív és negatív következményekkel kapcsolatban.

Átirat: Dr. Andrew Kwok

A következmények szándékának figyelembevétele

A következmények kiszabásakor a tanároknak mindig figyelembe kell venniük a diákok szándékát. Át kell gondolniuk, hogy egy diák miért viselkedett úgy, ahogy, hogy a probléma gyökeréhez jussanak, és így tudják kezelni. Általánosságban elmondható, hogy a negatív következményekkel foglalkozó tanároknak mindig figyelembe kell venniük a súlyosságot és a konkrét cselekedetekhez vezető hátteret, valamint azt, hogy milyen következményeknek kell bekövetkezniük utána. A hangos dicséret és a halk kiigazítás elve rendkívül hasznos minden tanár számára. Nagyon könnyű csak a negatív cselekedetekre koncentrálni, majd felhívni a figyelmet az osztályteremben. Így a tanáron múlik, hogy lapozzon, és a pozitívumokra koncentráljon, és ezt másoknak is tudassa. Gyakran van egy-két diák, aki rosszul viselkedik, de ez azt is jelenti, hogy van 20-30 diák, aki pozitívan viselkedik. És az, hogy képesek kiemelni és nyilvánosan ünnepelni azokat, akik helyesen cselekszenek, gyakran segít a rosszul viselkedő diák kijavításában, felismerve, hogy nem a feladatára koncentrál, vagy nem azt teszi, ami szükséges. Így minél inkább erre tudnak a tanárok koncentrálni, annál könnyebb és pozitívabb osztálytermi környezetet teremtenek. A tanároknak figyelembe kell venniük, hogy a következmények mindig logikusak legyenek a cselekedethez képest. A tanároknak tisztában kell lenniük a következményekkel, például a helytelen viselkedés vagy a pozitív viselkedés eredményeként bekövetkező cselekedetek növekvő ütemével, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden egyes helytelen viselkedésnek automatikusan ezt kell követnie. Útmutatónak kell lennie, és rugalmasságot kell biztosítania a tanár számára a viselkedés vagy az osztályteremben történt cselekedetek kezelésében. Gyakran előfordul, hogy a kezdő tanárok bajba kerülhetnek, mert kizárólag ezeknek a konkrét táblázatoknak a betartásával eszkalálják a dolgokat az osztályteremben, ahelyett, hogy nem vennék figyelembe a cselekedet súlyosságát, vagy nem ismernék fel a helytelen viselkedés okát. A tanároknak azon kell gondolkodniuk, hogy mi segíthet a legjobban ezeknek a diákoknak, hogy visszatérjenek a tanulási útra.

Átirat: Dr. Andrew Kwok

Helyreállító igazságszolgáltatás

Tehát a következmények végrehajtása során nem csak a következmények biztosítása a fontos, hanem az is, hogy mi a következő lépés, és hogyan lehet a dolgokat helyrehozni és helyrehozni. A diákok nyilvánvalóan nem szeretik a következményeket, és potenciálisan haragot, neheztelést vagy frusztrációt táplálhatnak a tanár iránt, ami tovább súlyosbíthatja a helyzetet. Tehát minél többet tud a tanár együttműködni a diákkal, hogy kitalálja, miért történt ez a viselkedés, hogyan tudjuk megakadályozni a jövőben, és minél tiszta lappal indulhatunk tovább, annál sikeresebb lehet a tanár.

A helyreállító igazságszolgáltatás lehetőséget ad a tanároknak arra, hogy együttműködjenek a diákokkal, különösen azokkal, akik rosszalkodással vagy hasonlóval kárt okoztak az osztályteremben, és segítsenek helyreállítani az egyén és a tanár, valamint az osztálytermi környezet kapcsolatát azáltal, hogy beszélgetést kezdeményeznek arról, hogy miért történt a rosszalkodás vagy cselekedet, ki ártott, és hogyan lehet a jövőben változtatni a helyzeten. Tehát, bár csak a tanár és a diák hibája lehet, másokat is megbánthattunk. Így biztonságos teret teremt a megtörtént cselekedet és annak következményeinek megvitatására, amelyek potenciálisan több félre is hatással voltak, és lehetővé teszik, hogy ezeket az információkat felhasználva helyreállítsák az osztályteremben történteket, hogy a dolgok újra teljesek legyenek, és visszailleszthessék őket egy biztonságos tanulási környezetbe.

Ez egy kicsit jobban személyteleníti a dolgokat, mert a tanár könnyen személyes sértésnek tekintheti ezeket a cselekedeteket, ahelyett, hogy egy gyerek csak gyerek lenne. És amikor személyeskedésre veszed a dolgokat, gyakran védekezően reagálsz, és a továbbiakban eszkalálod az interakciót. Tehát minél inkább képes a tanár ezeken a lépéseken dolgozni, hogy megpróbálja helyreállítani és újraépíteni a bizalmat, és lehetőséget teremteni a diáknak, hogy visszatérjen a biztonságos tanulási környezetbe, annál könnyebb lesz következetesen alkalmazni ezeket a következményeket, és a diákokkal együtt dolgozni a jövőben.

Átirat: Melissa Patterson

Igyekszem a negatív következményeket az egyes tanulókra hárítani. Azt hiszem, mindannyian megtanultuk, hogy a szégyen nem a megfelelő módja a negatív viselkedés megszüntetésének és a pozitív viselkedés ösztönzésének. Ezért ehelyett azonnal foglalkozom vele. „Ez nem helyénvaló viselkedés. Mindjárt beszélünk róla”, majd befejezem az adott leckét vagy a tanulási folyamatot, és külön beszélgetést folytatok az adott tanulóval az osztálytermen kívül. Csendes, kiegyensúlyozott, jó hangvételű beszélgetést. „Szerinted miért beszélgetünk erről? Érted, miért nem helyénvaló ez a viselkedés? Mit tehetünk együtt, hogy biztosítsuk, hogy ez a viselkedés ne ismétlődjön meg?” Ez nem mindig működik, de ha így közelítjük meg, megértik, hogy azért vagyok ott, hogy segítsek nekik elérni ezt az elvárási szintet. Nem azért vagyok ott, hogy fegyelmezzem őket, nem azért vagyok ott, hogy megbüntessem őket, hanem azért, hogy ráébresszem, miért fontos az elvárás, miért nem feleltek meg annak, és mit tehetnek a jövőben, hogy megfeleljenek. Néha ez véget vet a viselkedésnek, és ez nagyszerű. Felismerték a helyzetüket, és orvosolták. Néha felhívom őket, amikor ott vannak a szobában, hogy azonnal beszélhessenek a szülővel, és legyen lehetőségük ismét kiállni mellettük, mindig valamilyen hatalmat adva nekik. Nagyon igyekszem nem a nap végén felhívni őket, hanem amint lehetőségem van rá, hogy friss legyen a gyerek emlékezetében, friss az én emlékezetemben, és hogy tudják, hogy a viselkedésüknek azonnali következménye van.

Ez az azonnali reakció segít a diáknak a jövőbeni viselkedését szabályozni. „Ó, emlékszem, hogy legutóbb is ezt csináltam, szóval nem fogom újra megtenni.” De az a higgadt, nyugodt és összeszedett hangnem is fontos a következmények kiszabásakor, időt adva magunknak a reakciónk szabályozására. Sokszor felhevülünk a következmények kiszabásának pillanatában, és ez nagyon negatívan is elsülhet. De arra kell ügyelnünk, hogy amikor következményt szabunk ki, amikor a teljesítendő elvárásokról beszélünk, azt a lehető legnyugodtabban tegyük, hogy a diák megértse: „Nem vagy szörnyű ember. Csak nem érted el az elvárást, amit kértem.” Nagyon fontos átgondolni, hogyan szeretnénk, ha egy adott helyzetben helyreigazítanának minket. Soha nem szeretném, ha az igazgatóm 120 másik tanár előtt szólítana fel, hogy nem teljesítettem megfelelően a jelenlétet, vagy nem érkeztem időben az iskolába. Sokkal jobban szeretném, ha az igazgatóm félrehívna, és külön megbeszélnénk, hogy milyen elvárásoknak kellene megfelelnem, és milyeneknek. Nagyon fontos, hogy ezeket a beszélgetéseket lefolytassuk, nem feltétlenül négyszemközt, de mindenképpen visszafogottabb környezetben, hogy megértsék, nem arról van szó, hogy zavarba hozzunk a barátaink előtt. Arról van szó, hogy a környezetünk a lehető legbiztonságosabb és legkényelmesebb legyen.

Átirat: KaMalkris Cottrell

Szerintem fontos, hogy az év elején, félévben és végén tájékoztassuk az osztályt az elvárásokról. Tehát a szabályok betartásának következetességét. Tehát, ha nem engedélyeztük a bejelentéseket az év elején, akkor ne engedjük, hogy az év közepén is elkezdjenek bejelentéseket tenni, mert az év vége arról fog szólni, hogy vagy azért küzdünk, hogy visszatérjenek a bejelentésmentességhez, vagy olyankor néha legszívesebben csak felemelnénk a kezünket. De szerintem fontos, hogy az év során betartsuk a szabályokat, a következetességet. A különböző ünnepi szünetekkel kapcsolatban fontosnak tartom, hogy áttekintsük a szabályokat, amikor visszatérünk, megbeszéljük a dolgokat, és megbizonyosodjunk arról, hogy mindenki egyetért. És azt mondom nekik, hogy Ms. Cottrell készen áll. Készen álltok? Íme, mit fogok tenni. Íme, mit várok el tőletek. És az ünnepek után visszatérhetünk a kerékvágásba. Úgy tűnik, a diákoknak hasznára válnak az emlékeztetők, ezért nem bánom, ha emlékeztetőket kell adni. A nonverbális emlékeztetők nagyszerűek, vagy verbálisak, ha muszáj. Néhány verbális emlékeztető rövid időn belül, és valami másnak történnie kell. Tehát a következő cselekvési lépésnél tudnunk kell, hogy mi fog történni addig is. Nem akarom elhamarkodottan eldobni ezt a cselekvési lépést. Biztosítani akarom, hogy átgondolt legyen. Oké, ha Johnny következetesen hívogat, és az elmúlt fél órában négyszer is emlékeztettem, akkor valami másnak történnie kell. Mi lesz a következő cselekvési lépésem a hívogatáshoz, legyen az Johnny, Susie vagy Kevin, Jerome, Nancy, mindegy. Ez a következő cselekvési lépésem a hívogatásaimmal kapcsolatban. Mi fog történni ezután? Mert az emlékeztetők nem működnek.

Szerintem fontos elkerülni a hatalmi harcot az osztályteremben, ezért alakíts ki egy rendszert. Talán a megnyugtató sarok a legjobb megoldás, és jó, ha van egy visszaemlékező lap is, attól függően, hogy milyen szinttel dolgozol. Néhány gyerek általában le tudja bontani, hogy mi a szabálytalanság, és talán van egy ötlete a megváltoztatására. És ez idő alatt – nem adnék rá egész napot –, de valahol ez idő alatt felkeresem őket, hogy azt mondjam, rendben, köszönöm. Igen. Elismered, hogy felhívtad őket, és, ó, imádom az ötletedet. Meg kellene próbálnod felemelni a kezed. Dolgozzunk rajta. Oké, és amikor a gyerek először felemeli a kezét, felszólítom, hogy ezt mondtad, hogy ezt fogod tenni. Megpróbálod. Elismerem az erőfeszítésedet. Mit kell mondanod? Köszönöm, hogy felemelted a kezed. Mindig egy köszönettel is jár, hogy felemelted a kezed, mert elismered a cselekvési lépéseiket, hogy pozitív irányba változtassák a viselkedésüket. És mindig rövid utasításokat használok. A túl sok szó miatt a gyerekek motyogni kezdenek. Ez túlterhelheti a gyerekeket, ezért adj rövid utasításokat, és hagyd abba a dolgot.

Átirat: Lori Jackman, EdD

Vannak olyan esetek, amikor a diákjaink legyőznek minket, és lehet, hogy nem követjük olyan szigorúan a rendszert, amennyire kellene. Bűnös vagyok abban, hogy egy gyereket 7. osztály hátralévő részére ebédszünetre ítéltem, amiről néhány nap lecsillapodás után rájöttem, hogy ez valójában sem nekem, sem neki nem tett jót. Azt hiszem, vannak olyan esetek, amikor az érzelmeink elragadják a diákjainkkal való interakciót, és mondhatunk vagy beállíthatunk valamilyen következményt, ami nem igazán kapcsolódik az irányítási rendszerhez, és nem igazán segít megváltoztatni a diák viselkedését. A legjobb dolog, amit akkor tettem, amikor azt a gyereket 7. osztály hátralévő részére ebédszünetre ítéltem, az volt, hogy beszéltem vele, és azt mondtam: „Nagyon ideges voltam, és nem igazán akartam ezt tenni, és innentől kezdve ezen fogunk dolgozni.”